Szomorú zenék

Hallgasd meg! (maga a dal kb. 1 perc után kezdődik a klipben)

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Emlékezés, magány, hiányérzet

Miért?

Ez a dal Sheryl Crow második, önmagáról elnevezett (és szerintem messze a legjobb) albumán jelent meg. Ismert, hogy szép a hangja, jó zeneszerző, és nem áll távol tőle a líra - ezen erényeit csillantja fel ebben a számban is. Mindössze négy egyszerű akkord kíséri, mégis gyönyörű keserédes a dallam, a szöveg pedig bővelkedik az igazán egyedi, sajdító fordulatokban és slágerszövegekben sosem használatos, szokatlan rímekben. A meghasadó szívek hangjára való ébredés különösen megkapó kép. A téma meglehetősen konkrét: hogyan éli meg egy lány egy nagy, lángoló szerelem kihűlését, és mennyire szeretné újra érezni azokat a bizonyos pillangókat a hasában. Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy ilyenfajta bánat csak azt érheti, aki előtte egy nagy-nagy szerelmet is átélt.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Csalódás, szakítás, frusztráció

Miért?

Az A-HA mindig is kiválóan meg tudta szólítani a romantikus lelkeket. Morten Harket hangja igazán egyedi, rendkívül tágas a hangterjedelme, a dalok pedig az elvileg immár évtizedek óta divatjamúltnak számító szintetizátorközpontú hangzás ellenére is igényesen szólalnak meg. Igazán mélyrehatóan ugyan nem ismerem a munkásságukat, ezt a számukat viszont szeretem és idevalónak érzem, még ha első hallgatásra nem is tűnik olyan kifejezetten szomorúnak, inkább frusztráltnak. Kissé rokonnak érzem a Simon & Garfunkel duó I Am A Rock című dalával a mondanivalót tekintve (és abban, hogy az A-HA is szereti a szép többszólamú vokálokat) - csalódtam, inkább nem is próbálkozom ilyesmivel újra, semhogy újra át kelljen élnem ezt a fájdalmat. Nagyon jó a refrén műfajból kilógó, már-már metálos gitársikálása, mivel a lassúcska verzék után ki lehet engedni benne a dühöt, megtámogatva a csupa tagadó mondattal. És mindezek mellett ne felejtkezzünk meg a kreatív (bár az átütő sikerű Take On Me ismeretében kissé önlopás-gyanús) videóklipről.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Magány, önsajnálat

Miért?

A Radiohead tipikusan a szomorkodni vágyók zenekara. Ez az egyik legismertebb daluk, ami ráadásképp albumzáró is, tehát legmélyebb mélyekre kell kalauzolja a hallgatót. Meg is tesz mindent ennek érdekében a kissé hamisra hangolt gitár monotóniájával, a fura, pattogós dobtémával, a panaszos nyüszítésre vagy siratódalra emlékeztető (ámde melodikus) énekdallammal és persze legesleginkább a dalszöveggel, amely olyan sötét képet fest, hogy az ember örömest azonnal megnyomná az élet nagy Exit gombját. Ha pedig ez még nem lenne elég, ott a kiváló videóklip.

(Érdekességképp: ez a feldolgozás kissé a frászt hozta rám, mégis érdemes megnézni)

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Önsajnálat, önutálat, csalódás

Miért?

Corey Taylor ismertebb szerepében a Slipknot nevű szörnyen kemény metálbanda énekese, a másik énje pedig ilyen kiváló dalokat komponál szólóban (és a Stone Sour beszédes névvel bíró másik formációjában, ami szintén ajánlott). Ezzel a dallal az első Spiderman-film soundtrackjén találkoztam, noha a filmben tudtommal nincs benne (a lemez amúgy elég jó). Ez az egyik kedvenc öngyűlölő számom, nem is elsősorban a zene miatt, hiszen néhány egyszerű akkord az egész, akár kezdő gitárosok is megpróbálkozhatnak vele, hanem a szövegnek köszönhetően, ami abszolút tízpontos telitalálat. Alighanem mindünknek ilyen gondolatok járnak a fejében, amikor nagyon utál a föld hátán, és inkább a saját hátán lenne kiterítve. Miért is teremtettek ilyen baleknak, mindent feláldoztam, elviseltem és lenyeltem valami olyasmibe kapaszkodva, ami csak fájdalmat okozott.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Hiányérzet, magány

Miért?

Ez valójában inkább szerelmes dal, némileg ki is lóg ezzel a blog profiljából, de annyira kedves, fülbemászó és érzelmes, hogy feltétlenül meg akartam osztani (és megpróbálok hagyományt teremteni - minden vasárnapra jazz). Sajnos a beágyazott videó hangminősége nem az igazi, sem Molly Johnson páratlan hangja, sem a zongora éles csengése nem jön át rajta teljes szépségében, és egy fontos refrénnel rövidebb a stúdiófelvételnél. Azért beleborzongani így is lehet, sőt, talán a klippel együtt még hatásosabb is, különösen annak, akinek épp távol van a szerelme, és minden porcikája beleremeg a hiányába. De mindannyian éreztük már magunkat így, hogy még a legnépesebb városban is mintha teljesen egyedül barangolnánk az utcákon, csak az árnyékunk kísér.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Hiányérzet, magány, szakítás

Miért?

A Hair című musical, vagy legalábbis az abból készült film közismert. Az elméletem szerint a változó korral együtt változik az is, hogy melyik a kedvenc számunk belőle. Amíg ifjak vagyunk, buzog bennünk a hippivér, és az ugrálós számokért járunk Kispál-koncertre, addig bizonnyal az I Got Life, a Donna, a címadó dal és az örök Let The Sunshine In kerül legsűrűbben a playlistre, illetve a romantikus-bolondos hajlamú nőneműek egere alá olykor becsusszan a Good Morning Starshine is. Idővel aztán felismerhetővé válnak a fentihez hasonló dalok értékei is. Ezt első hallásra talán egyszerűen aranyosnak bélyegeznénk (amely jelzőtől a legtöbben irtóznak, mert ilyet csak ellenkező nemű mond az emberre, és körülbelül egyenértékű azzal a máskülönben szerfelett ritkán elhangzó mondattal, hogy "sosem fogok lefeküdni veled"), alaposabban odafigyelve és megfelelő hangulatban hallgatva azonban megcsillogtatja a mélyebb erényeit is. Különösen ezt a verziót szeretem (kellett is némi nyomozás, mire ráakadtam a YouTube-on), szerintem az ezt éneklő lánynak van a leginkább hozzáillő hangja. Aki pedig odafigyel a szövegre is, annak egészen biztosan beugrik az első gyermek- vagy tinédzserkori szerelem, a maga tisztaságával és naiv rajongásával, amit a párkapcsolati sportágban eltöltött hosszú évek és a megtett rögös út után már soha többé nem leszünk képesek érezni senki iránt. Kell-e ennél több a bánathoz?

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Önsajnálat, magány, szakítás, hiányérzet, csalódás

Miért?

Ez a dal szoros versenyben, ámde vélhetőleg csak ideiglenesen maradt alul a szintén az Abbey Road albumon található Something című dallal szemben (és néhány más Beatles-szerzeménnyel szemben is). A szövegre felesleges kitérni, mindössze valami 5 sor az egész - talán azok is csak azért születtek, hogy ne kelljen lalalázni. Mint jóformán minden Beatles-dalból, ebből is számos feldolgozás készült, és a tisztán instrumentálisak is képesek ugyanazt a hatást elérni, amit az eredeti gitártémája és énekdallama: voltaképpen zenébe öntött zokogást hallunk. Képzeletben tökéletesen hozzáigazítható egy igazi elkeseredett sírás, a hüppögéssel, az apró nyüszítésekkel és a levegővételek ritmusával együtt. Egészen páratlanul zseniális. Ezért is voltam kénytelen szinte az összes kategóriába besorolni - bármilyen alkalom jó ennek hallgatására, amit sírás kísér vagy kísérhet.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Csalódás, önsajnálat

Miért?

Ez azon ritka esetek egyike, amikor a feldolgozás lényegesen jobban sikerül az eredetinél. Ez a dal Leonard Cohen szerzeménye, róla azonban tudjuk, hogy sokkal jobb komponista és szövegíró, mint énekes és előadó. Szerencsére ez utóbbiakra is akadnak megfelelő személyek (a vonatkozó Wikipedia-bejegyzés szerint mintegy 170-szer rögzítették már különböző művészek), és ezt a dalt kifejezetten érzi a nálunk viszonylag kevésbé ismert k.d. lang. Érdemes megnézni a YouTube-on az élő előadásai közül néhányat - aki a stúdiófelvételtől nem libabőrözött, ezektől biztosan fog. A dalszöveg számos bibliai és szexuális utalást tartalmaz, ami nem mindennapi kombináció, de a zsenialitása sokkal inkább abban rejlik, ahogyan a dallamhoz simul minden egyes szótagja, mintha egy évszázadok alatt kiérlelődött zsoltárt hallanánk. A Hallelujah szó Isten dicsőítésére szolgál, viszont az előtte elhangzó jelzők igencsak keserédessé teszik ezt az örömkiáltást. Megszakadó szívhez ideális.

Hallgasd meg! (sajnos csak kísérőzeneként lelhető fel a YouTube-on, és csonka is)

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Csalódás, emlékezés, szakítás, hiányérzet

Miért?

Tracy Chapmantől nem állnak távol a szomorkás dalok, legnagyobb, legismertebb slágere, a Fast Car sem az a kifejezetten vidám tematikájú. A Don't Dwell a Where You Live című 2005-ös lemezén hallható, és szerintem messze a legszebb dal az albumon. Sokat nem is lehet írni róla - a dallamból és a rövid, de annál súlyosabb szövegből is hallani a szenvedélyt, amivel íródott. Felejtsük el a sok rosszat, ami történt, mert az élet rövid, és én még mindig szeretlek.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Hiányérzet, magány, emlékezés, csalódás

Miért?

Viszonylag gyakran hallható, tulajdonképpen egyértelműen slágernek számító dalról van szó 1984-ből, aminek mindenképpen itt a helye (azért lesznek még itt ennél sokkal elcsépeltebbek is). A történetéről kimerítő Wikipedia-bejegyzés szól, tehát nem is mennék bele részletesebben. Gyönyörű a dallama - ínyencek a napi slágerek esetében szokatlan akkordmenetet is megfigyelhetik -, és Phil Collins, aki talán sosem tartozott a legjobb torkú és legtechnikásabb énekesek közé (nem mindennapi eset, hogy valaki a dobok mögül áll fel és kapja kezébe a mikrofont), mégis olyan szenvedéllyel adja elő, hogy egyszerűen lehetetlen nem átérezni. A szöveg pedig a legerősebbek közül való, szinte minden sora egy jobbegyenes a sajgó szerelmes szívnek. Elmentél, nem valószínű, hogy valaha is visszatérnél, mégis teljesen ésszerűtlen módon reménykedem.