Hallgasd meg!
Mikor?
Hiányérzet, szakítás
Miért?
Ez a dal eredetileg Prince (ő az a művész, akit azelőtt úgy hívtak, hogy Prince) 1981-es szerzeménye, amiről valószínűleg alig néhányan tudtak, amíg Sinead O'Connor ír énekesnő el nem készítette a maga feldolgozását 1990-ben. Aki hallotta az eredetit, alátámaszthatja, hogy sem hatásában, sem hangzásában a közelében sincs a későbbi változatnak. A szám népszerűségét egyrészt az érzelmektől duzzadó előadásmódnak köszönheti, részben pedig, némileg ezzel összefüggésben a videóklipnek. Ez az időszak a Music Television hőskora, és mondhatni rongyosra játszották ezt a videót, pedig ha úgy vesszük, semmi sem történik benne, hiszen a nagy részében az énekesnő arca látható premier planban. Mégis olyan jól sikerült a felvétel, hogy ezen az arcon tükröződik az egész dal jelentése és a benne foglalt érzelmek (sőt, az angolt tanulók számára is ajánlom, remekül tanulmányozható rajta egyes bonyolult fonetikájú hangok helyes ejtése). A művésznő az utolsó versszakban még el is pityeredik. Egyébiránt valamilyen furcsa okból a YouTube-on fellelhető klipverziók többsége alatt egyáltalán nincs hang (ehhez képet az, hogy a fentinek hiányzik a végéből pár másodperc, igazán apróság), így vegytiszta laboratóriumi körülmények között is tesztelhető a klip hatásossága. Mindemellett érdemes a szövegre is figyelmet fordítani - kedvelem az olyan sorokat, amelyek keresetlenül konkrétak erőltetett metaforák helyett. Bárkivel randizhatnék, enyém a világ - és erre alighanem sokan vágynak olykor-olykor még egy jól működő párkapcsolaton belül is -, azonban most, hogy megtehetném, valahogy mégse vágyom rá egyáltalán, csak rád.
Legutóbbi kommentek