Hallgasd meg!
Mikor?
Szakítás, csalódás, önsajnálat
Miért?
Be kell vallanom, hogy az ABBA sosem tartozott a kedvenceim közé, inkább az eredményeiket tisztelem, semmint a munkásságukat, ez az egy daluk viszont már sok-sok idővel ezelőtt - vagyis még Rúzsa Magdolna feledhetetlen interpretációját megelőzően felkerült a kedvelt szomorú számaim listájára. Ha az a néhány félrecsúszott hang nem lenne benne, és nem szerepelt volna épp a közelmúltban itt az ország kedvenc énekesnője, valószínűleg az a változat került volna ki. Mindenesetre alaposan ráirányította a figyelmet erre az elég régi (1980), talán már kissé elfeledett számra. Különösen érdekesnek találom benne, hogy ennyire szívet tépő dallamot és szöveget lehet írni diszkóstílusban és -ritmusban, azaz táncolhatóan, anélkül, hogy az ártana a mondanivalónak és a dal hangulatának. Akit valaha elhagytak, vagy konkrétabban megfogalmazva kirúgtak, és érti a szöveget, aligha hagyja hidegen. Alighanem mindannyian tudjuk, milyen érzés, amikor már nem marad ász, avagy adu a kezünkben, szélesre tártuk a karunkat a másik előtt, és ő ölelés helyett az óvatlanul szabadon hagyott mellkasunkba vágta a kést. Ilyenkor aztán azon is elmerengünk, hogy miért mindig az a győztes és visz mindent, aki nem a szabályok szerint játszik - azaz csal...
Legutóbbi kommentek