Szomorú zenék

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Hiányérzet, szakítás

Miért?

Ez a dal eredetileg Prince (ő az a művész, akit azelőtt úgy hívtak, hogy Prince) 1981-es szerzeménye, amiről valószínűleg alig néhányan tudtak, amíg Sinead O'Connor ír énekesnő el nem készítette a maga feldolgozását 1990-ben. Aki hallotta az eredetit, alátámaszthatja, hogy sem hatásában, sem hangzásában a közelében sincs a későbbi változatnak. A szám népszerűségét egyrészt az érzelmektől duzzadó előadásmódnak köszönheti, részben pedig, némileg ezzel összefüggésben a videóklipnek. Ez az időszak a Music Television hőskora, és mondhatni rongyosra játszották ezt a videót, pedig ha úgy vesszük, semmi sem történik benne, hiszen a nagy részében az énekesnő arca látható premier planban. Mégis olyan jól sikerült a felvétel, hogy ezen az arcon tükröződik az egész dal jelentése és a benne foglalt érzelmek (sőt, az angolt tanulók számára is ajánlom, remekül tanulmányozható rajta egyes bonyolult fonetikájú hangok helyes ejtése). A művésznő az utolsó versszakban még el is pityeredik. Egyébiránt valamilyen furcsa okból a YouTube-on fellelhető klipverziók többsége alatt egyáltalán nincs hang (ehhez képet az, hogy a fentinek hiányzik a végéből pár másodperc, igazán apróság), így vegytiszta laboratóriumi körülmények között is tesztelhető a klip hatásossága. Mindemellett érdemes a szövegre is figyelmet fordítani - kedvelem az olyan sorokat, amelyek keresetlenül konkrétak erőltetett metaforák helyett. Bárkivel randizhatnék, enyém a világ - és erre alighanem sokan vágynak olykor-olykor még egy jól működő párkapcsolaton belül is -, azonban most, hogy megtehetném, valahogy mégse vágyom rá egyáltalán, csak rád.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Halál, magány, önsajnálat

Miért?

Amint azt nyilván mindenki tudja, ez a dal az 1993-as, Tom Hanks főszereplésével forgatott Philadelphia című filmben való szereplése nyomán vált híressé és ismerték el Oscarral és Grammyvel. A film helyetti statikus háttérképért a kiadó helyett kérek elnézést, a YouTube-on fellelhető valamennyi eredeti klippéldány esetében le van tiltva a videó beágyazása. Be kell vallanom, hogy az eltelt csekély 15 év ellenére sem volt alkalmam megtekinteni a minden bizonnyal remek filmet, a zenével viszont rengeteget lehet találkozni rádióban és kísérőzeneként tévében is. Mondhatni Bruce Springsteentől itt Európában szinte csak ezt és a Born in the USA című slágert hallhatjuk szélesebb körben, ugyanakkor a Wikipedia szerint az előbbi dal sokkal népszerűbb itt, mint odaát. És nem érdemtelenül - talán Springsteen sem az az elsöprő tehetség az énekhangját és -technikáját illeti, azonban az érzelmes előadásmód bőségesen kárpótol ezért, sőt, az egész dalt az énekdallam (és az ötletes dobtéma) viszi előre.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Halál, emlékezés, önsajnálat, önutálat

Miért?

Ez a dal kezdettől fogva szerepel a közzéteendők listáján, nagy kedvenc lévén, csak igyekeztünk későbbre tartogatni, azonban olyan mértékű olvasói igény merült fel iránta a kommentekben és e-mailben, hogy nem volt tovább halogatható. A szám eredetileg Trent Reznor, vagyis a Nine Inch Nails szerzeménye, Cash 2002-ben adta ki a saját feldolgozását az American IV: The Man Comes Around című lemezén. A dátumból és a klipből is látható, hogy ez lett ennek a nem mindennapi zenésznek a búcsúdala (2003-ban halt meg). És micsoda stílusos búcsú! Annyira sikerült magáévá tennie a dalt, hogy szerintem sokan a mai napig nem tudnak róla, hogy ez valójában feldolgozás. A klip szintén mestermunka, alighanem mindannyian elgondolkodunk a láttán az élet múlandóságán és az öregkor kínjain, hiszen ha egy ünnepelt sztárnak, aki tényleg teljes életet élt és sok olyasmi megadatott neki, ami a legtöbbünknek sohasem fog, ilyen fájdalmas dolog megöregedni és a halálra készülni, milyen lehet egy hozzánk hasonló mindennapi embernek? A személyes kedvenc jelenetem a legvége, az a mozdulat, ahogyan lehajtja a zongora fedelét, és végigsimít rajta - mindig összeszorul tőle a szívem.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Hiányérzet, emlékezés

Miért?

A magyar hetet ezzel a jól ismert Quimby-felvétellel zárjuk. Annyira jól ismert, hogy ez a dal (és az ezt tartalmazó 2005-ös Kilégzés című album) tette fel a zenekart az úgymond "mainstream" zenei térképre, vagyis inkább tette széles körben ismertté. Mielőtt a Megasztár előző szériájában Bocskor Bíborka előadta, a Quimby-t az alternatív zenekarokat kedvelő és koncertjáró közönségen kívül alig-alig ismerték, rádióban pedig jóformán soha nem játszották (mint ahogy persze semelyik szubkult-zenekart sem a Petőfi megújulása előtt, manapság meg már a cseppnyi falvak esküvőin is hajakba kell belehajolni), dacára annak, hogy korábban is teltházas koncerteket adtak. Azóta pedig egyre több feldolgozás születik belőle, noha személyes véleményem szerint egynémelyik nélkül boldogabbak lennénk. A dal értelmezésével kapcsolatban a videó kommentjei is ellentmondóak, egyesek szerint a Kiss Tibor életét oly sokáig megédesítő és egyben megkeserítő alkoholról és egyéb drogokról szól, mások szerint a szerelemről. Akárhogy is, mindenképpen figyelemre méltó szépségű felvétel, nemkülönben a klip.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Emlékezés, halál, önsajnálat

Miért?

A blog történetében az első külső, vagyis olvasó által beküldött dal a mai. Sajnos az Európa Kiadó zenekar munkásságát nem ismerem olyan mélységig, amennyire érdemes volna, így háttérinformációkkal ezúttal nem szolgálok. Ez a dal számomra nagyon magyarnak tűnik, értve ez alatt azon nemzetkarakterisztikailag jellegzetes és kedvelt tevékenységeket, amelyek a fentebbi "Mikor?" rovatban olvashatók. Emellett minden összetevője figyelemre méltó - a dal által sugallt erős szétcsúszottság a különleges dobtémának köszönhető (lám, mennyi mindent el lehet érni csak azzal, ha eltérünk az unalomig ismert négy negyedtől), ezenkívül ott a szépséges gitárszólam, vagyis tulajdonképpen végig gitárszóló, illetve az előtérbe tolt basszusgitár. A szöveg értelmezését ezúttal sem vállalom - alternatív zenekarok esetén ez egyrészt nagyon nehéz feladat, másrészt többnyire mindenkinek mást mondanak ezek a dalok, épp ettől olyan kiválóak.

Hallgasd meg! (A zenehallgatás előtt a megfelelő hangulat érdekében javasolt áttekerni az első bő másfél percnyi bugyuta felvezetőt, utána pedig a zsűrizés előtt leállítani a lejátszást.)

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Halál, vigasz

Miért?

Egy újabb megasztáros énekes, aki sokkal inkább komponistaként és saját szerzeményeinek előadójaként tudja csillogtatni a tehetségét, ilyenformán nem volt kimondottan a műsorba illő, mégis ennek köszönhető, hogy ismerhetjük. Az ott előadott dalai közül talán ez volt a legjobb, legmegindítóbb - sajnos az első albumára került, több hangszerrel kiegészített verzió messze nem olyan hatásos, mint az egyszál gitárral énekelt. Amint arra néhányan talán emlékeznek, ezt a dalt az elhunyt édesanyja emlékére írta, ennek megfelelően kell értelmezni a szöveget. Nem mindennapi és elég nehéz téma, a szöveg ennek ellenére már a felütésben remekül elkapja a lényeget, és azonnal a szívbe markol. A végkicsengés pedig a minden gyász alapját képező önsajnálat helyett kimondottan pozitív, sőt, még egy privát vallásra felépített világnézetbe is betekintést nyújt ez az alig pár sor. Mindezt pedig remek hangzású, jazzes akkordok kísérik - igazán kitűnő dal.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Önsajnálat, önutálat, magány

Miért?

A méltán népszerű Kispál és a Borz zenekar úgynevezett csendes-ülős számai közül nagyon soknak lenne helye a blogban, és szívem szerint nem is ezt választottam volna elsőként, hanem Lovasi András szólólemezéről az Itt van az életem című dalt, de sajnos az nem található meg a YouTube-on (lásd a szolgálati közleményt!). Mindazonáltal a Hang és fény is a kedvenceim közé tartozik, hiszen egészen egyszerűen megfogalmazva szép dalról van szó, amely igazán szomorú hangulatot áraszt, és mindezt mindvégig, több mint 5 percen át ugyanazzal a négy egyszerű akkorddal, mégsem válik unalmassá, még többszöri hallgatás után sem. Ami persze a kitűnő hangszerelés mellett a szenvedélyes előadásmódnak és a frontembertől megszokott magas színvonalú szövegnek is köszönhető. Olykor bizonyára ő is gyűlöli magát.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Magány, vigasz

Miért?

Amint a videót kísérő képen is látható, a Magyar Vándor című, véleményes minőségű film soundtrackjén található ez a dal. A Roy és Ádám duó munkásságát is nyilván többféleképpen lehet megítélni, Roy hangja azonban mindenképpen igazán egyedi, vagy legalábbis ritka, és nagyon bírom az ilyen rekedt énekeseket, stílustól függetlenül. Ez a dal nem klasszikusan szomorú zene, hiszen mind a tempója, mind a szövege, mind a filmbeli pozíciója az ellenkezőjéről tanúskodik. Inkább amolyan szívszorítóan megnyugtató jellegűnek nevezném - a szöveg is a hazaérkezésről és az otthon biztonságáról szól, tehát leginkább olyanfajta szomorkodáshoz ajánlott, amikor a fejünket valakinek az ölébe hajtva pityergünk vagy visszavágyunk a gyermekkorba, a szülők ölelő karjai közé.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Szakítás

Miért?

Ez a dal ugyebár eredetileg a United szerzeménye, és Pély Barna énekli, itt az eredeti változat a teljesség kedvéért. Remek dal, és személy szerint ezt a változatot preferálom, nem csupán az énekesnő messze földön híres, páratlan hangja és az általa hozzáadott érzelmi töltet miatt, hanem - amit nem szoktak emlegetni - a kiváló zongorakíséret okán is (ha jól emlékszem a nevére, Éri Balázsnak köszönhetjük). A szöveg jól megírt: noha a popdalok minimum 90%-a a szakítás fájdalmáról szól, mégis ki tudta kerülni a kliséket úgy a metaforáiban, mint a rímeiben. Azt pedig megszokhattuk a Unitedtől, hogy zeneileg jóval komplexebb dalokat írnak a mindennapos, 5-6 egyszerű akkordos slágereknél. Igazi szívszaggató szám.

Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Csalódás, szakítás, önsajnálat

Miért?

Ezen a héten csak magyar számokat teszünk közzé, az eddigi méltatlan mellőzést pótlandó. És mi mással is lehetne kezdeni ezt a sorozatot, mint az egyik, ha nem az egyetlen világhírűnek nevezhető magyar dallal 1935-ből, Kalmár Pál énekével. Számolatlan mennyiségű feldolgozás született belőle, nevesebbnél nevesebb művészek előadásában, Björktől Oscar Petersonon keresztül Ray Charlesig. A dal története és a hozzá kapcsolódó legendák közismertek, nem is térnék ki rá - aki mélyebben el szeretne mélyedni benne, és meghallgatna még néhány változatot, annak ajánlom ezt és ezt az oldalt.