Hallgasd meg!

Dalszöveg új ablakban

Mikor?

Önsajnálat, önutálat, szakítás, frusztráció

Miért?

A rövidke haragos sorozat utolsó darabja a mai dal. A Goodbye My Lover-nél azt írtam, hogy a szomorú válogatás közepére, a mélypontra esne - ez hatványozottan igaz erre a számra is (már csak azért is, mert több irányból fűznek hozzá személyes szálak, és az egyik kedvencem). A Nine Inch Nails zenekart alapvetően jellemzi a borongós hangulat, ez pedig egy gyöngyszem a munkásságukban. Bármilyen hangulatban is talál meg, mindig képes lefelé, illetve mélyebbre húzni. A hallatán minimum zokogni, vagy még inkább a pengét hosszanti irányban a vénára vezetni lenne kedve az embernek, lehetetlen nem belegondolni az annyira akart, ámde soha el nem ért és immár elérhetetlen célba - ami persze egy beteljesületlen vagy teljesen gajra ment szerelem. Mindeközben könyörög is a szöveg az életünk megrontójához, hogy valamiképp távolítsa el ezt az iszonyatos fájdalmat a lelkünkből. És amiért különösen zseniálisnak és szerethetőnek tartom ezt a dalt, az az egészet átható önutálat (amihez hasonlót csak a Radioheadtől tapasztaltam eddig), a gyengeség és a vereség nyílt beismerése, eldobva a keménység álarcát, így a tükörbe nézve, és megijedve attól, amit abban megláttunk.